Közös lovaglással és nyugdíjastornával indult újra a harkai Karitász

A koronavírus-járvány miatt a Győri Egyházmegyei Karitász – felelősséget érezve irántuk – arra kérte idős önkénteseit, hogy ebben az időszakban tartózkodjanak az emberekkel való érintkezéstől. Ennek megfelelően a helyi segítés módja is megváltozott. A 2016. óta aktív harkai karitász-csoport nemrég, Pünkösd küszöbén ünnepelte tevékenységének újrakezdését egy személyes, kötetlen találkozóval és a heti rendszerességű nyugdíjastorna újraindításával. Az alábbiakban Dobos Tiborné harkai karitász-csoportvezető beszámolója olvasható.

Tavaly május végén pont ilyen szeles, hűvös idő volt, a római szállásunkon fűtötték az épületet, amikor a harkai karitász csoport tagjaival Ferenc pápa audienciájára igyekeztünk. Erről beszélgettünk jólesően, amikor május 30-án, ezen a borús, kicsit fázós szombat reggelen a harkai lovardánál gyülekeztünk, hogy barátkozzunk a lovakkal, ezekkel a csodás teremtményekkel. A járvány miatti korlátokon most tágítottunk először a személyes találkozással, hónapok óta a közös messenger-ima és a sűrű üzenetváltások tartották életben a közösséget. Mert munka bőven adódott: élelmiszer-támogatás, maszkokról való gondoskodás, időseknek bevásárlás, stratégiákról egyeztetés, egymással törődés. A közös élményről és most magunkról szólt a lovardás program: beszélgettünk, nevettünk, ugrattuk, biztattuk egymást. Aki vágyott lovagolni, bátran megtehette a szelíd és bölcs, sokat tapasztalt Collins kanca hátán, ő jól viselte a hangzavart is. Kiderült, vannak született lovasok a csoportunkban, de bátor vállalkozók mindenképpen! Nagyon ránk fért már, hogy egy közös élményben is erősödjék a kapcsolatunk, a bizalom, az egymás iránti szeretetünk és javuljon az energiaszintünk.

Köszönjük a türelmes segítséget és a barátságot a LIPI Lovasudvar tulajdonosának! Amikor a program végén a gyerekek kedvéért kihozott vagány kis póniló fiút, Bandita harsány nyerítéssel köszönt el, nagy sikere volt még úgy is, hogy mint megtudtuk, a szomszéd karám ló hölgyeitől búcsúzott ezzel.

*

Végre! Két és fél hónap kényszerszünet után május 28-án a harkai nyugdíjas tornacsapat tagjai újraéleszthették a csütörtöki rendet. A kapcsolatot persze az elmúlt hetekben is tartottuk egymással (messengeren, telefonon, kivel hogyan lehetett), de a személyes találkozás már nagyon hiányzott. Egyelőre nem tűnt jó ötletnek, hogy 20-30 nyugdíjaskorú ember a kultúrházban (tehát belső térben), a megszokott körülmények között együtt lihegjen-hajlongjon és nevessen ezekben a járványveszélyes időkben: alternatíva után kellett nézni. Remélhetőleg csak átmeneti időre. A plébánia udvar frissen nyírt gyepe és az épületből kihordott székek alkalmas körülményeket jelentettek arra, hogy a gerincek, karok, lábak újra hajoljanak, röpüljön a labda és nyúljék a sárga gumiszalag Molnár-Kolmayer Zsanett Caritas Hungarica-díjas önkéntes biztatására. Huszonöten jöttek el, többen pedig jelezték, hogy a jövő csütörtökön ott lesz a helyük.

Őszintén és zajosan örülhettünk egymásnak, a védett, körülkerített udvarban magunk között voltunk. Az időjárás velünk volt, a mozgás jólesett, a mókázás elemi erejű volt és felszabadított bennünket az elmúlt hónapok szorongásából. Itt folytatjuk, ha az időjárás engedi nekünk. És él a remény, hogy ősszel talán már visszatérhetünk a falak közé.

Szöveg és fotó: Karitász-csoport, Harka

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük