Avilai Nagy Szent Teréz liturgikus emléknapján, október 15-én, szombaton délelőtt koncelebrált ünnepi szentmisét mutatott be az újbudai Magyar Szentek Templomában Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök. A szertartást követően került sor az idei Caritas Hungarica díjak átadására. Idén egyházmegyénkből dr. Borbély Margit (Győr-Gyárváros) és Ignácz Miklósné Zsuzsanna (Sopron-Szent Margit) részesült a megtisztelő kitüntetésben.
Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el (12,8–10). A püspök ennek kapcsán kifejtette, hogy a bűntől sebzett emberiség, vagyis mi mindannyian – a világtörténelem kezdetétől fogva – hordozzuk aggodalmainkat, félelmeinket; mindig találunk valamit, ami miatt szorongunk, félünk. Attól, mit hoz a jövő; amiatt, hogy úgy érezzük, soha nem halad úgy az életünk, ahogyan azt elgondoljuk. Ezért nem olyan különleges a jelenlegi, feszült helyzet, ami eluralkodott a világban, különösen Európában – fejtette ki gondolatait Spányi Antal. – Egész Európa fél a téltől, szorong, lesz-e elég fény, meleg az otthonokban, nem következik-e be valami borzalom – akár a háború, akár valamiféle járvány következtében –, ami még keserűbbé teszi a valóságot. Persze a bajban Istenhez fordulunk, de ha csak ilyenkor találjuk meg Őt, akkor ez a kapcsolat nem lesz mély, erőt adó, csupán formális odafordulás. A székesfehérvári főpásztor megemlített egy hívőt, buzgó templomba járó asszonyt, aki a napokban panaszkodott neki, miért hagyja szenvedni őt Isten, miért nem segíti jobban, miért nézi tétlenül az egyén és a világ kínlódásait. Milyen Isten az ilyen? – tette fel a kérdést. A püspök szerint kétségtelen, hogy ennek az asszonynak sok baja van, de rosszul ítéli meg Istent.
Spányi Antal felidézte, hogy ezen a héten emlékeztek meg Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök születésének 164. évfordulójáról. – Száz évvel ezelőtt is viharos idők jártak, és ez a boldog emlékezetű főpásztor egyik beszédében figyelmeztetett: minden azon múlik, hogy befogadjuk-e a szívünkbe Krisztust. Ha nem, akkor szomorú jövő vár ránk. A lényeget tekintve ő már akkor kimondta azt, amit évtizedekkel később az Európai Unió alapító atyái úgy fogalmaztak meg: a jövő Európája keresztény lesz, vagy nem lesz. Néhai Antall József, a rendszerváltozás miniszterelnöke pedig azt mondta a halálos ágyán: „Keresztény Magyarországot akartam, mert annak van jövője” – emlékeztetett a szónok. Hozzátette, Európa ma már megtagadta Krisztust, pedig a gyökerei – akárcsak Magyarországnak – Krisztushoz kapcsolják. Erről azonban nem akar tudomást venni. A püspök megdöbbentőnek nevezte, hogy egy 164 évvel ezelőtt született ember tudta a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyekkel mi itt és most szembesülünk és küszködünk. Azért volt ez lehetséges, mert Prohászka Ottokár Istennel töltekezett, Istent hordta a szívében és a lelkében, és amiről beszélt, az mindig az evangéliumból, Krisztusból forrásozott, és ezt a tanítást adta tovább hallgatóinak. Ezért mindig időszerű. A Katolikus Karitász elnöke leszögezte: a Karitász munkatársainak is az evangéliumot hirdető Egyház tanítását kell befogadniuk. „Ezt kell képviselnünk a világban, erre a sajátos küldetésre van meghívásunk. Mindig, mindenkor töltekezzünk Krisztussal, lelkünkben Krisztus szeretetét vigyük és adjuk az arra rászoruló embertársainknak.”
Az evangéliumok arról beszélnek, hogy aki Krisztussal találkozik, újjászületik. A jók még jobbak lesznek, a gyarlók pozitív irányba változnak. Az adószedő Léviből Máté lesz, tanítvány, a vámos Zakeus megvendégeli Jézust és tanítványait, vagyona felét a szegényeknek adományozza, és négyszeresét adja vissza azoknak, akiket megkárosított. A bűnbánó asszonyból szent lesz. Adja Isten, hogy mindazok, akik velünk találkoznak, érezzék úgy, mintha Krisztussal találkoznának – zárta szentbeszédét Spányi Antal székesfehérvári püspök.
A szentmisét követően Zagyva Richárd, a Karitász országos igazgatóhelyettese köszöntötte a megjelenteket. Szavaiból kiderült: a Katolikus Karitász vezetősége 2012-ben alapította meg a Caritas Hungarica díjat, amelynek célja elismerni és értékelni a Karitász önkénteseinek különböző szociális területeken végzett példaértékű munkáját. Ennek jeléül külön kitüntetéssel jutalmazzák azokat az önkénteseket, akik Krisztus szeretetéről példaértékűen tesznek tanúságot. A díj további célja az önkéntesség társadalmi megítélésének növelése, a karitatív tevékenységre való buzdítás, Árpád-házi Szent Erzsébet nyomán, valamint példaképül állítani mások elé azokat a köztünk lévő híveket, akik Krisztus szeretetével önzetlenül segítenek a rászorulókon, Jézus tanításának szellemében: „Mert éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok. Vándor voltam, és befogadtatok. Mezítelen voltam, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és felkerestetek.” (Mt 25,35–36)
A díjra évente egyházmegyénként legfeljebb három személyt javasolhat a helyi karitászigazgató. Az elismerést azok a plébániai önkéntes karitászosok kapják, akik a legtöbbet teszik a rászorulókért, segítik őket élelmiszerrel, gyógyszerrel, ruhával, bútorral, és mindezt rendszeresen teszik.
Zagyva Richárd beszédét követően Spányi Antal püspök, a Katolikus Karitász elnöke; Écsy Gábor országos igazgató; valamint az egyházmegyei igazgatók átadták a Caritas Hungarica díjakat.
A kitüntetések átadása után a díjazottak nevében Lehelné Szentjóby Ildikó szólt a jelenlévőkhöz. A zsoltárost idézte: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” (102). Elmondta, vallásos családban nőtt fel, ahol megtapasztalhatta, hogy jót tenni jó. Másokon segíteni neki is örömet jelent. Megerősödött benne az érzés, hogy Krisztust elsősorban a másik emberben tudjuk szolgálni. „Nem elég Krisztust szeretni. Meg kell találnunk a helyünket, hogy Isten munkatársai lehessünk. Sugározni az Ő szeretetét, és ezzel átformálni a szíveket és a világot.”
*
Idén egyházmegyénkből dr. Borbély Margit (Győr-Gyárváros) és Ignácz Miklósné Zsuzsanna (Sopron-Szent Margit) részesült a megtisztelő kitüntetésben.
Dr. Borbély Margit egyházmegyénk karitász-közösségének különleges alakja. Gyógyszerészi hivatása mellett egy nehéz terepen, Győr-Gyárvárosban végzi önkéntes szeretetszolgálatát a Jézus Szíve-egyházközség karitász-csoportjának vezetőjeként. Kiemelt figyelemmel és szeretettel fordul a rászorulók felé, hatékony módon mozgatja csoportját, ezen kívül Sziénai Szent Katalin idősgondozási programunk keretében hathatós segítséget nyújt az idősekkel való kapcsolattartásban és a szükséges gyógyszerek kiváltásában.
Ignácz Miklósné Zsuzsanna immár egy évtizede rendületlenül munkálkodik a soproni Szent Margit-egyházközség karitász-csoportjának vezetőjeként. Sopron kertvárosi negyedének alapos ismerőjeként minden rászorulóhoz van egy-egy biztató szava, csoportjával együtt pedig rendszeresen részt vesz a helyi segítő akciókban és a Katolikus Karitász szezonális karitatív programjaiban. Kitartó elkötelezettsége és áldozatos szeretete egyaránt példaértékű karitász-közösségünk számára.
Bodnár Dániel / Magyar Kurír
Fotó: Merényi Zita