2024-ben kiemelkedő szociális szolgálatáért egyházmegyénkből Krémer József és Joós Lászlóné Anna részesülhetett a Katolikus Karitász Caritas Hungarica-díjában. Az adventi, karácsonyi forgatag elmúltával Annával beszélgettünk szolgálatról, örömökről és kihívásokról.
– Kérlek, mondj néhány szót magadról!
– Négy éve nyugdíjas vagyok. Előtte a Kisbajcs-Nagybajcs-Vének Községek Közös Önkormányzati Hivatalában dolgoztam gazdálkodási előadóként. Férjemmel két nagylányunk és egy kisunokánk van.
– Mikor és hogyan érintett meg a segítő lelkiség? Volt-e konkrét élményed, ami elindított az önzetlen segítségnyújtás útján?
– Mindig próbáltam segíteni az elesett, utcán lakó embereken, ha másképpen nem, egy kis pénzadománnyal vagy élelmiszerrel. Férjem kezdeményezésére kb. 15 évvel ezelőtt kezdtük el azt, hogy karácsony előtt két élelmiszer csomagot készítettünk össze, és a településünkön lakó két rászoruló családnak adtuk oda. Azóta gyermekeinkkel és két barátunkkal együtt 5 csomagot készítünk. Férjem vesedialízisre jár, és ezt az öt csomagot a nővérek közreműködésével 5 rászoruló beteg társa kapja. Nagyobbik lányunk a munkahelye révén is tud segíteni rászorulókon, és lányának – kisunokánknak – is ezt tanítja, pl. az üzletek bejáratánál lévő rászorulóknak mindig vesz valami élelmiszert, az elmúlt évben pedig már az Erzsébet-kenyér kiosztásánál is segédkezett. Kisebbik lányunk pedig egy városi szociális intézmény szakmai vezetője. Az ő kezdeményezésükre boltban megmaradt élelmiszert gyűjtenek és osztanak a város rászoruló családjainak. Így bátran mondhatom, hogy családunkban a jótékonykodás mindennapi dolog.
– Mióta tevékenykedsz a karitász kötelékében? Kérlek, mesélj csoportotokról!
– Karitász csoportunk 2017-ben alakult, azóta tagja vagyok a csoportnak, 3 éve pedig csoportvezetőként tevékenykedem. Csoportunk 7 tagból áll. Mindenki lehetőségéhez mérten részt vesz a munkában: az élelmiszer adomány csomagolásában, kiosztásában.
– Hogy érzed, milyen tapasztalatokkal gazdagodtál eddig a karitász-szolgálat során?
– Nagyon örülök, hogy a csoport tagja lehetek. A győri központ által szervezett szakmai napokat is nagyon szeretem, hiszen ilyenkor tudunk beszélgetni más csoporttagokkal. Látjuk, hogy kinek milyen problémája van, és azokat miképpen oldják meg. A szakmai napon sok segítséget kapunk azoktól, akik főállásban végzik feladatukat.
– Hogyan fogadtad a kitüntetés hírét? Milyen volt maga az ünnepség?
– A kitüntetésnek nagyon örültem. Nem gondoltam, hogy annyit tettem volna, de ezután még inkább igyekszem többet segíteni a rászorulókon, hogy méltó legyek erre a kitüntetésre. Az ünnepség számomra nagyon szép és felemelő volt.
– Miként folytatódik ezután szeretet-szolgálatod?
– Remélem, hogy időm és egészségem sokáig engedi, hogy végezzem ezt a szolgálatot.
Győri Egyházmegyei Karitász