Köszönet és hála – Két levél története

Nemrég levél koppant levelezőládánkban – a bádogban és az elektronikusban is. Legtöbb esetben kitöltött kiosztási ívek, elszámolási dokumentumok vagy remegő kézzel írt kérvények érkeznek, ezúttal azonban nem ilyesmiről volt szó. A közelmúltban ketten is úgy érezték, írásban kell megköszönniük mindazt, amit ügyük érdekében a Karitász tett: egy idős úr és egy költöző család örvendeztetett meg minket soraival.

A tavaly nyár óta működő Szent Katalin idősgondozási programunk keretében négy időskorúnak segítünk mindennapi teendőikben, s az egyéni gondozás mellett nemrég közös klubdélutánra hívtuk őket. Egyikük köszönetképpen a következőket írta egyházmegyénk főpásztorának: „Tisztelt Püspök Úr! Ezúton szeretném megköszönni a Győri Katolikus Karitász munkáját. 94 éves nyugdíjas testnevelő tanár vagyok. Egy balesetből kifolyólag mozgásomban korlátozott lettem. Az Önöktől kapott segítséggel életem könnyebbé vált Fehér Ágnes személyében. Szerény, dolgos, munkájával sokat segít nekem. A házimunka mellett orvosaimmal kapcsolatot tart, bevásárol, és ha kell, az orvoshoz is elkísér. Egyéb személyes ügyeimet intézi. Hálásan köszönöm! Imádságos szeretettel: (aláírás)”

Egy három gyermekes anyuka, akinek lakhatásában egy alkalmi, költöztető fuvarral segítettünk, támogatásunk után ezekkel a szavakkal fordult hozzánk: „Köszönjük a segítséget, a bátorító szavakat, az időt, az energiát. Óriási segítség volt, és mérhetetlen hálával tartozom érte. A fuvar időtartama alatt nagyon sokat beszélgettünk, és az is nagyon sok erőt és hitet adott. Köszönjük szépen még egyszer, és minden szépet és jót kívánok: (aláírás)”

A sorok olvastán mindehhez csak annyit tudunk hozzátenni: a hálaadás a mi kedves kötelességünk, a dicsőség azonban az Úré.

Győri Egyházmegyei Karitász