Szegénygondozás a kezdetektől

A keresztények életét – Jézus Krisztus életének példáját követve – a kezdetektől fogva átszőtte az elesettek megsegítése. A korai évszázadok során egyházunk mindvégig gondját viselte a kitaszítottaknak, mely szolgálatot megerősítette a szerzetesközösségek és a plébániai rendszer kialakulása. Nursiai Szent Benedek, Assisi Szent Ferenc, Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Hedvig példája nyomán az egyház kórházakat, beteg- és szegényházakat hozott létre. A XVI-XVII. században Néri Szent Fülöp és Páli Szent Vince tett kiemelkedően sokat az árvák, az utcagyerekek, a szegények istápolásáért. Az újkor századaiban is számos vezéregyéniség vitte a keresztény emberszeretet zászlaját: Bosco Szent János (gyermeknevelés), Boldog Kolping Adolf (tanoncotthonok), Ward Mária (leánynevelés). Miközben a kereszténység kitermelte a felebaráti szeretet gyöngyszemeit, az állami hatalom mindenütt igyekezett tanulni az egyháztól.

1897-ben Lorenz Werthmann alapította meg a Caritas-Verband für das Katholische Deutschland szerveződést a németországi Freiburgban, amelyet a német püspöki konferencia 1916-ban országos karitászként ismert el. Werthmann célja az volt, hogy a jószándékú emberek önkéntes segítő munkáját szervezett keretek közé foglalja és hatékonyabbá tegye. A német szerveződést követve hamarosan egész Európában létrejöttek az országos szervezetek. Lorenz Werthmann alkotta meg a Caritas világszerte ismert jelét, amely a szeretet lángját jelképezi. A „lángoló keresztként” is emlegetett jel körül a Caritas szó mellett Pál apostolnak a galatákhoz írt szavai álltak: „tuet gutes allen”, amelyek jelentése: „tegyetek jót mindenkivel.” (Gal 6,10)

A Karitász Magyarországon

Hazánkban a szegénygondozás mindig a világegyház szellemével haladt együtt. Az egyházi szeretetszolgálati formákat összefogó, szervezett karitász kialakulásának sürgetői, előfutárai Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, Rott Nándor későbbi veszprémi püspök, illetve Csernoch János bíboros voltak. Serédi Jusztinián bíboros 1931. szeptember 17-én a karitász érseki biztosának nevezte ki Mihalovics Zsigmondot, majd 1931. október 7-én a püspöki kar megalapította a Szent Erzsébet Karitász Központot. A II. világháború éveiben a szegénygondozás és segélyakciók mellett a karitász a hadigondozásból is jelentős mértékben kivette a részét. A kommunista diktatúra 1950-ben a karitász intézményeit is államosította, felszámolta a karitász szervezeteket, és minden vallási tevékenységet üldözött. Ezekben az időkben az egyházközségi Rózsafüzér Társulatok leple alatt működött a karitász.

Az 1989-es rendszerváltozás nyomán 1991. június 14-én néven jegyezte be a Fővárosi Bíróság az újjáéledő Magyar Karitászt egyházi jogi személyként. A szervezet bekapcsolódott a nemzetközi karitász hálózatba, és a világ 166 országát összekapcsoló Caritas Internationalis tagja lett. 1995-re kialakult az országos karitász hálózat Magyarországon. 1996-ban 590 plébániai karitász csoportban már 6141 önkéntes munkatárs tevékenykedett szerte az országban. 2001-től szervezetünk Katolikus Karitász – Caritas Hungarica néven folytatja kiterjedt tevékenységét, többek között természeti katasztrófák (bereg, borsodi árvízek, kolontári vörösiszap-katasztrófa, dunai árvíz), humanitárius katasztrófák (menekültválság, 2015) károsultjainak segítésével, illetve országos modellprogramok megvalósításával. Mára az ország egyik legnagyobb segélyszervezeteként 16 egyházmegyei központtal, 18 szociális intézménnyel, 800 plébániai karitász-csoporttal, több mint 300 főállású munkatárssal, 10 000 önkéntessel 8 tevékenyégi területen szolgálja a rászorulókat, szükséget szenvedőket és építi Isten országát.

Karitász a Győri Egyházmegyében

A szegénygondozás hagyományai az ország legnyugatibb egyházmegyéjében a régmúltig nyúlnak vissza. Az évszázadok során sok ezer tettrekész szív, gondos kéz és állhatatos szervezőmunka enyhítette a körülöttünk élő szegények szükségét. Néhány mérföldkő a rendszerváltozás után újjáalakult Győri Egyházmegyei Karitász történetéből:

• 1992. január 1. – Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök megalapítja szervezetünket. Ekkor a helyi plébániai karitász-csoportok mellett a győri Szent Imre-, majd a győr-újvárosi plébániaépületben működik szerény karitász-központ és raktár.
• 2011 – Tóth András igazgató nevéhez fűződik a győr-belvárosi célzott karitász-segítés elindítása két munkatárssal. A Káptalandomb 11. alatt folyó karitatív tevékenység egyfajta modellje a későbbi egyházmegyei karitász-koordinációnak.
• 2014 – Szabó György igazgató kiemelt feladatként végzi el az egyházmegye által vásárolt használt ipari ingatlan karitász-központtá való fejlesztését, az immár a Kandó Kálmán u. 10. szám alatt található épület alapterületének egyharmada pedig három lépésben (2015, 2016, 2017) megújul. Szervezetünk ekkor kapcsolódik be a Katolikus Karitász országos programjaiba, illetve jelentősen növeli plébániai önkéntes csoportjainak számát.
• 2015. november 17. – Püspöki áldás karitász-központunkon, mely a győri vértanú püspök nyomán az Apor Vilmos Ház nevet kapja.
• 2016. tavasza – Szervezetünk elindítja a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását.
• 2018. november 17. – Hűséges önkéntesünk, Horváth Kálmánné Rózsika elnyeri a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által adományozott Szent Erzsébet rózsája-díjat.
• 2020 – Lőrincz Attila igazgató folytatja elődje szervezetépítő munkáját, többek között a központ raktár-részének felújításával, újabb helyi önkéntes csoportok alakításával és a  megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának bővítésével.

Karitász a Győri Egyházmegyében

A szegénygondozás hagyományai az ország legnyugatibb egyházmegyéjében a régmúltig nyúlnak vissza. Az évszázadok során sok ezer tettrekész szív, gondos kéz és állhatatos szervezőmunka enyhítette a körülöttünk élő szegények szükségét. Néhány mérföldkő a rendszerváltozás után újjáalakult Győri Egyházmegyei Karitász történetéből:

• 1992. január 1. – Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök megalapítja szervezetünket. Ekkor a helyi plébániai karitász-csoportok mellett a győri Szent Imre-, majd a győr-újvárosi plébániaépületben működik szerény karitász-központ és raktár.
• 2011 – Tóth András igazgató nevéhez fűződik a győr-belvárosi célzott karitász-segítés elindítása két munkatárssal. A Káptalandomb 11. alatt folyó karitatív tevékenység egyfajta modellje a későbbi egyházmegyei karitász-koordinációnak.
• 2014 – Szabó György igazgató kiemelt feladatként végzi el az egyházmegye által vásárolt használt ipari ingatlan karitász-központtá való fejlesztését, az immár a Kandó Kálmán u. 10. szám alatt található épület alapterületének egyharmada pedig három lépésben (2015, 2016, 2017) megújul. Szervezetünk ekkor kapcsolódik be a Katolikus Karitász országos programjaiba, illetve jelentősen növeli plébániai önkéntes csoportjainak számát.
• 2015. november 17. – Püspöki áldás karitász-központunkon, mely a győri vértanú püspök nyomán az Apor Vilmos Ház nevet kapja.
• 2016. tavasza – Szervezetünk elindítja a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását.
• 2018. november 17. – Hűséges önkéntesünk, Horváth Kálmánné Rózsika elnyeri a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által adományozott Szent Erzsébet rózsája-díjat.
• 2020 – Lőrincz Attila igazgató folytatja elődje szervezetépítő munkáját, többek között a központ raktár-részének felújításával, újabb helyi önkéntes csoportok alakításával és a  megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának bővítésével.