Széles összefogásnak köszönhetően vált lakhatóbbá egy háromgyerekes család otthona egy apró kisalföldi faluban. Anna nem akart felhajtást, eleinte a segítséget is vonakodva fogadta, most mégis nagyon örül a végeredménynek. A támogatásnak, melyben kulcsszerepe volt a Győri Egyházmegyei Karitásznak.
Ahogy karitászos körökben emlegetni szoktuk, minden komplex segítés egy tartósélelmiszer-csomaggal kezdődik. Csaknem egy éve kaptunk jelzést a falu jegyzőjétől, hogy volna itt egy szükséget szenvedő család, adnánk-e nekik egy kis élelmiszert. Adtunk – személyesen vittük ki, részben azért is, hogy saját szemünkkel győződhessünk meg a rászoruló életkörülményeiről. A három cserfes gyermek, a hallgatag asszony és a ház állapota nem hagyott kétséget afelől, hogy komolyabb segítségre van szükség.
A jegyzőtől tudtuk meg, hogy Anna bántalmazó kapcsolatból menekült gyerekeivel egy védett házba, majd nemrég abba a falusi ingatlanba, ahol épp az imént jártunk. Hiányos vakolat, leromlott belső, gyenge közművek. A napközben iskolába, óvodába járó gyerekek este egy koszos dohányzóasztal köré kuporodtak le vacsorázni – ha van mit. Napközben Anna dolgozik, esténként a helyben lakó nagymama próbál besegíteni.
Első lépésként emberhez méltó körülményeket próbáltunk teremteni a szerény felszereltségű konyhában: adományból érkezett ebédlőasztal, szék, polc, edények. A Katolikus Karitász Szép Otthonok programjának keretében friss csempe került a kopottas falra, illetve hamarosan új mosogató- és konyhaszekrénynek örülhetett a család. Ezután következett a kert: Anna a mama segítségével rendbe tette az udvart, veteményest alakított ki. Már benne jártunk a nyárban, amikor lehetővé vált, hogy – szintén a Katolikus Karitász segítségével – kicseréljük az utcafronti gyerekszobák ablakait. A kivitelező, látva a család helyzetét, komoly kedvezményt ad. Közben a települési összefogásnak köszönhetően gyűjtés indult a fürdőszoba felújításáért. A gyerekek iskolakezdés előtt tanszertámogatást, karácsony előtt pedig – „Gyerekek karácsonya” elnevezésű programunknak köszönhetően – személyre szóló ajándékokat kaptak szervezetünktől. Apropó, karácsony: a kicserélt nyílászárókkal, a helyrepofozott konyhával, illetve a fürdőszoba remélt felújításával kimondva-kimondatlanul a télre is készültünk. Szerencsére a fatüzelésű kályha működik, tüzelő akad, az új ablakokat pedig november elejére beépítették.
Még ekkoriban indulunk kollégámmal egy újabb adományfuvarra; az autó szinte már magától tudja az utat. Egész napos munkára készülünk: bebútorozzuk a gyerekek szobáit, összeszereljük az elhozott galéria-ágyat, és további javítási munkákat is elvégzünk. A nagymama fogad minket, éppen az egyik, lebetegedett kisfiúra vigyáz. Serényen segédkezik, vizes ronggyal áttörli az adományba kapott bútorokat, s bár nem mondja, látszik rajta: örül, hogy lánya és unokáinak élete szép lassan egyenesbe kerül. Közben elkészülnek az állapotfotók. Szinte rá sem ismerünk a házra: megújult a fürdőszoba, a konyha, a gyerekszobák, a következő tavaszra pedig a helyére kerül még két további nyílászáró is.
Már 2025-öt ír a naptár, amikor az iskolába-óvodába járást megkönnyítendő, két biciklit szállítunk ki a családnak. Anna épp otthon van, érdeklődésünkre elmeséli, hogyan tanulnak a gyerekek, és megköszöni a segítséget – nem csak a bicikliket, az egy éve tartót. Úgy, ahogy őrá jellemző: halkan, csendesen.
Szöveg és fotó: Győri Egyházmegyei Karitász / Paksa Balázs