Nehezített pályán – Élelmiszersegélytől a foglalkoztatásig Győrben

„Megváltozott munkaképességű személy: aki testi vagy értelmileg akadályozott, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek.” Ennyit ír a magyar jogszabály a megváltozott munkaképességű emberekről. A meghatározás tömör, száraz; pedig ott dobog mögötte ezernyi történet tragikusan félrecsúszó életekről és olyan hősökről, akik nem adják fel. Történetünknek ők az igazi főszereplői – mindannyian, akiknek hiába tört ketté az életük, segély helyett munkát, könyöradomány helyett távlatot akartak. Ők ébresztettek minket segíteni.

Csattog a papírrendező fa, zubog az ipari vágógép, surrog a fóliázó. Szorgos kezek számolnak papírt, ragasztanak pincértömböt, csomagolnak rajzlapot. Néha fel-feléled a csevegés, évődések röppennek, miközben két műszakban folyik tovább a munka. Megrendelés bőven akad, mégsem érezni, hogy egy multicég gyárcsarnokában lennénk. Nem is ott vagyunk: a Győri Egyházmegyei Karitász Kandó Kálmán utcai központjának szerény ízléssel felújított munkatermébe süt be a későtavaszi nap. A hangulat jó, amit a reggeli imádság utáni játékos kvíz is emel, elég zrikát szolgáltatva. Pedig az itt dolgozók közül sokan nem tudják, hogy hét éve itt még patkányok futkostak a padlón.

Kell egy ház
A Győri Egyházmegyei Karitász fordulatos története szorosan összefonódik a segítettek sorsával: gyakran mi magunk is osztoztunk rászorulóink körülményein. Ha egy központunkba látogató illusztris vendégnek megemlítjük, szervezetünk máris húsz éves késéssel indult el a fejlődés útján, alig hisz a fülének. Pedig a szórványosan, helyi önkéntesekként szolgálatot végző plébániai csoportok munkáját sokáig alig fogta össze központi szervezés. Tóth András görögkatolikus igazgató atya érdeme, hogy 2010-ben kaphattunk egy káptalandombi helyiséget, az országos központtal együttműködésben pedig intenzív családgondozás kezdődött két, munkáját négy órában végző kollégával. Csörögtek a telefonok: rászorulók és adakozók hívtak, s mire sor került az esetmegbeszélésekre, összeért segítő és segített szándéka. Közben pedig tanultunk: árulkodó jelekből olvasni, információkat visszaellenőrizni, kicsit határozottabbnak lenni és törekedni, hogy a szelíd következetesség ne keményítse szívünket. Három év után erősödtünk meg annyira, hogy kilépjünk a nyilvánosság elé: melegétel-osztást tartottunk karácsony küszöbén. Az eseményre kilátogató dr. Pápai Lajos püspök atya kedélyesen elvegyült, s csendes mosollyal tűrte, hogy egy termetes cigányasszony megáldja – hálája jeléül.

Ekkoriban már előkészítés alatt állt egy jóval komolyabb terv, hiszen a megnövekedett feladatok új otthont kívántak a karitásznak. Több alternatíva is felmerült, végül a megyeszékhely gyárvárosi kerületében található egykori csirkefeldolgozó üzem épületére esett az egyházmegye választása. Az évtizedek alatt erősen leromlott ipari épület eleinte szinte kizárólag csak gondot kínált: közművek teljes hiányát kellett pótolni hónapok izzasztó munkájával, illetve élhető állapotba kellett hozni alapos takarítással, kölcsönkért irodabútorral és számítógéppel. Hely viszont volt bőven: salgópolcok százait örököltük, melyre felkerülhetett az adománynak szánt cipő, ruha, tartósélelmiszer.

Csodák fognak történni
Szabó György 2014. végén nyugdíjaséveit cserélte fel a lehetetlennek tűnő kihívásra: igazgatóként tevékenységet, szervezetet építeni a karitásznak. Ám ezelőtt még történt egy lényegbevágó találkozás: épp lelki szenvedélyének, a zarándoklatnak hódolt, amikor az egyik gyaloglás alkalmával kapcsolatba került a Szombathelyi Egyházmegyei Karitásszal. Örömmel tapasztalta, hogy a szomszédos egyházmegye segélyszervezete nem csupán halat, hálót is kínál: 300 megváltozott munkaképességű embernek ad munkát nap mint nap. Az élménytől fellelkesülve nem véletlenül fogalmazott úgy a győri karitász-központ felújításának kezdeti lépéseinél, hogy itt bizony csodák fognak történni. Hitt benne – még akkor is, amikor az elszomorító állapotok egészen mást sugalltak.

S hogy miért van szükség az egyszerű segítésnél többre? Napjainkban egyre súlyosabb problémát jelentenek a drámaian növekvő mentális-pszichés megbetegedések, melyek gyakran rendezetlen személyes életvitelből, magánéleti tragédiából vagy sorsfordító nehézségből fakadnak. Komoly feladat továbbá a fogyatékossággal élő, tanulási nehézségekkel küzdő fiatalok elsődleges munkaerő-piacon történő elhelyezkedése. Az ország egyik legfejlettebb régiójában élni felelősséget ró ránk: egyik oldalról munkaerő-hiány, másik oldalról a túlpörgetett, gyakran káros multinacionális cégkultúra között kell megtalálnunk azokat a lehetőségeket, melyek alapján munkát és hosszabb távú megélhetést tudunk adni a velünk kapcsolatot kereső embertársainknak. Ennek érdekében számtalan helyi, városi és régiós magánvállalat irodájában megfordultunk, hogy szövetségeseket keressünk vállalásunkhoz.

A gyöngék védelmezőjének oltalmában
Egy év és két, részben pályázati forrásból történt felújítási ütem múlva immár nevet is adhattunk otthonunknak: Győr vértanú püspökének nevét írtuk ki a homlokzatra. Szinte biztosan Boldog Apor Vilmos égi közbenjárásának köszönhető, hogy 2016. tavaszára partnercéget és munkatársakat is találtunk: kezdetben függönyfelezés volt a feladata annak a két oxigénhiánnyal született fiúnak, akikhez hamarosan többen is csatlakoztak. Mi pedig tovább kerestük a formát közös álmunkhoz: pályázati mozaikszavakkal ismerkedtünk, jogszabályokat bújtunk, s menetközben lett alapító okiratunk, szakmai programunk, felmosónk, laptopunk… no és egy csomó, eleinte feleslegesnek ítélt, később mégis hasznosuló tapasztalatunk.

S közben szinte észrevétlenül gyarapodtunk: jelenleg tizenketten dolgoznak nálunk 2017. óta változatos papírcsomagolási munkákkal, illetve egyedi papírdobozok készítésével. Ha kérdezzük őket, szinte mindannyian a nyugalmas, családias légkört emelik ki. Külön büszkeségünk ez, ami erőt adott a nehéz pillanatokban is: amikor 2018. tavaszán egyik társunk elhunyt; amikor ugyanazon év nyarán ideiglenesen el kellett engednünk munkavállalóink kezét; s akkor is, amikor egy évvel később a nagy nehezen megtalált partnercég hirtelen bejelentette, kivonul az együttműködésből.

Pillanatkép 2021
Csattog a papírrendező fa, zubog az ipari vágógép, surrog a fóliázó. A Győri Egyházmegyei Karitász szokásos tevékenységén felül immár akkreditált munkahelyen, bértámogatással foglalkoztat megváltozott munkaképességű személyeket. Az épület másik végében épp befejeződik az a felújítás, amely reményeink szerint megkétszerezi lehetőségeinket – mind területileg, mind létszámban. Lőrincz Attila igazgató büszkén mutatja be a csapatot az érkező forgatócsoportnak: reklámként is használható videóriport készül tevékenységünkről. A csoda persze lefilmezhetetlen, ám megbújik a szorgos kezekben, egy elkapott mosolyban, a jókedvű ugratásban. Ez a növekedés az, amit Isten ad – bizonyíték rá az elmúlt hét év.

Paksa Balázs / Győri Egyházmegyei Karitász