Egyházmegyei honlapunk új szolgáltatásaként egyházmegyei lapunk, a Hitvallás frissen megjelent számából közlünk egy-egy nagyobb terjedelmű írást. Célunk, hogy a Győri Egyházmegye értékeinek bemutatása mellett kedvet csináljunk a Hitvallás megvásárlására és fellapozására. Februári számunkban részletesen bemutattuk a megújuló Győri Egyházmegyei Karitászt, melynek keretében Szabó György igazgatóval beszélgettünk gyökereiről, tapasztalatairól és terveiről.
2014 novemberétől új vezető került a Győri Egyházmegyei Katolikus Karitász élére. Neve számomra ismerősen csengett, tudtam róla, hogy az evangélikus egyházban Ittzés Jánosnak, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökének elnöktársa volt 2006-tól 2012-ig. Beszélgetésünket is az „evangélikusságának firtatásával” kezdtem…
– Remélem, nem veszi udvariatlanságnak, ha megkérdezem: Mit keres egy evangélikus a katolikus Egyházmegyei karitász élén?
– Valóban, első megközelítésre fura helyzet. Azt azonban tudni kell rólam, hogy a feleségem katolikus, 4 gyerekem közül a két lányom szintén katolikus, míg a fiainkat evangélikusnak kereszteltük. A családunkban – hála Istennek – harmonikusan illeszkedett az ökumené szellemisége, számomra mi sem természetesebb, hogy házastársammal együtt a katolikus szentmiséken és gyakran ott vagyok a győrújbaráti plébániák közösségében is. A Házas Hétvége mozgalmon keresztül, melynek 6 évig voltunk felelősei a győri térségben, szintén erős katolikus kapcsolataim alakultak ki. A Karitász munkájával Pappné Szerencsi Marietta révén ismerkedtem meg, akivel a barátságot a Házas Hétvégés mozgalom óta tartjuk. Ő többször hívott önkéntes munkára, ahova szívesen mentünk. Részt vettünk a régi telephely rendezésében, selejtezésében, költöztetésében. Az elmúlt évben a KATTÁRS budapesti rendezvényen és a győri Szeretet Napokon segítettük a Karitász-sátor munkáját. Részben az ő buzdítására adtam be a pályázatomat a megüresedett karitászigazgatói állásra. Püspök atyának köszönhetem végül, hogy több forduló után rám esett választása.
– Még csupán egy-két hónapja tölti be a tisztséget. Milyenek az első tapasztalásai?
– Pozitív élmények értek már e rövid idő alatt is, melyek a hathatós segítség-nyújtásainkhoz kapcsolódnak. Ugyanakkor megtapasztaltam azt is, hogy vannak páran, akik kötelező jussukként tekintenek a segélyekre – néhányan megpróbálnak visszaélni. Ez utóbbi jelenségeket következetes ellenőrzéssel megszüntetjük.
– Jó nagy fába vágta a fejszéjét…
– Még annál is nagyobba. Helyzetfelmérő útjaim során szembesültem azzal, hogy a drog-üzlet, a hajléktalan szállókban illetve egyes peremkerület szociálisan rászorultjai közé is beáramlott. A legszegényebb embereket szándékosan bedrogozzák, és amikor rászoknak, akkor már csak abban az esetben kapja meg a következő adagot, ha az ismeretségi köréből hoz egy új fizető vásárlót. Az ilyen függőségbe került emberek számára is segítséget szeretnénk nyújtani krízisközpontok létesítésével. Ezeken a helyeken a leszokást próbáljuk majd elősegíteni, és ezzel valószínűleg elérem majd azt, hogy lesznek jópáran, akik legszívesebben kést döfnének a hátamba – a drogban igen nagy profit van…
– Van-e valami kevésbé „kriminális” elképzelés is a tarsolyában?
– A szombathelyi egyházmegyében 4 év alatt kialakították a segélyezésnek egy új formáját, melynek lényege az, hogy szociális foglalkoztató hálózatot építettek ki. Ezt úgy tudták megvalósítani, hogy négy évvel ezelőtt kapcsolatba kerültek az ottani megyei gyáriparosok szövetségének szociálisan érzékeny elnökével, akinek a segítségével sikerült különféle vállalkozókat megnyerni egy kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésre. Jelenleg 276 főnek biztosítanak munkalehetőséget. Ezt a modellt szeretnénk átvenni, sőt, ha úgy alakul továbbfejleszteni, ezért keressük és várjuk azokat a vállalkozókat, akik a rehabilitációs adó mérséklésével a partnereink akarnak lenni. Ezzel munkalehetőséget teremthetnénk a látókörünkbe került nehéz sorsú, hátrányos helyzetű, vagy fogyatékos, de egyszerűbb munkára képes testvéreink számára. Így nem csak hasznosnak, értékesebbnek érezhetnék magukat, hanem a nappali ellátás mellett lelki feltöltődést is kapnának, közös élmények részesei lehetnének. Emellett némi jövedelemhez is juthatnának.
– Mi a közeljövő legfontosabb feladata?
– Pályázatokkal szeretnénk megtámogatni a fenti nagyszabású terveinket – akár szomszédos egyházmegyékkel együtt is, vagy határon átívelő projektek keretében. Szintén ez ügyben tervezek látogatásokat tenni olyan vállalkozásoknál, üzemeknél, akikkel együttműködést alakíthatnánk ki. Az eddigi jól működő plébániai Karitász-csoportokkal kölcsönösen jó kapcsolatokat alakítottunk ki, az alakulóban lévőkkel szintén erre törekszünk. A helyi karitászosok helyismeretére, a rászorulókkal való kapcsolatukra nagy szükségünk van. Szerencsére ők is tudják, hogy a végső elszámolásnál figyelembe veszik mindannyiunknál a Mt 25,34.40 verseket: Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám… Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” A mai, szinte eszement technikai és elanyagiasodás irányában „fejlődő” világunkban, egyre több lelki értékeket kereső ember veszi észre a szegénység és a gazdagság rohamosan nyíló ollóját, és előbb utóbb rádöbben, hogy amilyen a kapcsolata a környezetében lévő legszegényebb, legrászorultabb, legmegvetettebb emberrel, olyan a kapcsolata az Istennel is, akinek a kegyelméből kapja az egészségét, a tehetségét, a vagyonát, mindenét. Ezen viszonyok változtatásán az első lépést mindenkinek magában kell elkezdeni. Ami nem könnyű feladat, hiszen például a családok jelentős részénél még azt sem tudják, hogy az evangéliumból nemcsak kiolvasni, hanem megtanulni és gyakorolni lehet a „rendelkezésedre állok feltétel nélkül” értelmét, jelentőségét, azaz a krisztusi szeretetet.
– Erőt és sikereket kívánok mindehhez!
– Nagyon szépen köszönöm, de sokak segítsége és Isten kegyelme nélkül ez nem megy, nekem csak a bizalmam és a hitem van meg hozzá.
Székelyné Szénássy Judit
*
A Győri Egyházmegyei Katolikus Karitász
A Győri Egyházmegyei Katolikus Karitász az alapító okirat tanúsága szerint 2002-től működik. Tevékenysége két csoportra osztható: napi feladatokra illetve nagyobb szabású akciók lebonyolítására. Az előbbit jelenleg 3 fő végzi. Papp Zoltánné Marietta és Molnár Rudolfné Gyöngyvér félállásban segíti Szabó György, novembertől kinevezett Karitász-igazgató munkáját. Adományokat gyűjtenek és osztanak szét, koordinálnak, intézkednek krízishelyzetekben. Ezeken túl az országos, nagy segélyakciók egyházmegyei megvalósulását egyengetik. A törekvéseik túlmutatnak azon, hogy – a bibliai képpel élve – csupán „halat” adjanak a rászorulónak. Azt is szeretnék megtanítani, hogy a „hálóval” miként lehet bánni, azaz hogy önmaguk sorsát is alakítsák, jobbítsák az eddig csupán a segélyekre támaszkodók. E céljukat szolgálja majd az a 400 négyzetméteres épület, mely nemrég került az Egyházmegyei Karitasz birtokába. Ebben egy szociális foglalkoztató elindítását is tervezik. Sérült, hátrányos helyzetű, de könnyű, kézműipari munkára fogható embereket szeretnének négy órában foglalkoztatni. Elképzeléseik szerint az egyházmegye területén üresen álló egyik-másik plébániát illetve parókiát is hasonló funkciók ellátására lehetne alkalmassá tenni.
Adatok 2014-ből:
• 42 család kapott iskolakezdési segélyt
• 40 család jutott új cipőkhöz
• 529 ügyféllel kerültek kapcsolatba, ruhát és/vagy élelmiszert kaptak
• 10 családot vontak be a tűzifa akcióba
• 1360 kg élelmiszert kapott 170 család karácsonyi élelmiszer-csomagban
• 1 116 000 Ft-ot adtak közüzemi számlákra és gyógyszertámogatásként fizettek ki közvetlen a szolgáltatóknak, ill. a gyógyszertárakban az országos krízis program keretből