Frank Tibor megváltozott munkaképességűként immár három éve a Győri Egyházmegyei Karitász Apor Vilmos-műhelyében dolgozik. Közösségünkben talált rá a hitre, nemrég pedig elsőáldozó lett és találkozhatott Ferenc pápával is. Vele beszélgettünk gyökereiről, krimi-könyvekről és Isten átalakító kegyelméről.
Először is mesélj magadról néhány mondatot!
Tősgyökeres gyárvárosi vagyok, itt nőttem fel. Nehéz családi körülmények miatt édesapám nevelt bennünket nővéremmel. Ma is itt lakom a közelben; nem csupán a gyerekkor, hanem a rokonok, barátok és a munkahelyem is ideköt.
Mikor csatlakoztál a Győri Egyházmegyei Karitász közösségéhez?
Egy barátom biztatására jelentkeztem a karitásznál 2020. májusában. A megváltozott munkaképességűek műhelyébe való felvételem után az első, ami meglepett, a reggeli imádság volt. Azelőtt nem voltam vallásos, szüleim csupán megkereszteltek. Az ima megnyugtató élmény volt; külön örültem, hogy társaimnak fel is olvashattam a bibliai igék napi magyarázatát. Ezután igazgató úr és egyik kollégánk invitálására elmentem a székesegyházi szentségimádásra, ami annyira különleges élményt adott, hogy az előtte megtartott szentmisére is elkezdtem járni.
Hogy érzed, miként épült benned a Jóisten kegyelme?
Az Úr igéje egyre inkább átjárt, és ez a kapcsolataimon is meglátszott: úgy érzem, munkatársaimmal is sokkal barátságosabbá és közvetlenebbé váltam. Azelőtt sok krimit néztem és olvastam szabadidőmben, most viszont már nincs kedvem a bűnesetekkel teli nyomozós történetekhez, helyette vallásos könyveket kölcsönzök rendszeresen a könyvtárból.
Hogyan zajlott a készület a Jézussal való találkozásra?
Tavaly ősszel vetődött fel a gondolat, hogy szeretnék elsőáldozó lenni, miután az egyik szentmisén a pap szelíden felvilágosított ennek lehetőségéről. Megérintett Zakeus evangéliumi története, aki a fügefára felmászva akart közelebb kerülni Jézushoz. Én is ugyanígy éreztem: vágytam arra, hogy magamhoz vehessem Krisztus testét. Végül a győr-gyárvárosi Jézus Szíve-templomban jelentkeztem, Győri Imre plébános atya nagyon kedvesen fogadott, az egyházközségi munkatársak pedig ingyen adtak tankönyveket. Ezután hetente egyszer csütörtökönként jártam felkészítésre: házi feladatot kaptam, és ha hibáztam, Imre atya türelmesen elmagyarázta a jó megoldást. Olyan lelkesen tanulmányoztam a tananyagot, hogy az egyik kölcsönkapott hittankönyv széthullott. Mivel nem akartam szégyenben maradni, elvittem a könyvkötőhöz megjavíttatni. Rokonaim is nagyon sokat segítettek előrehaladásomban.
Milyen volt a húsvétvasárnapi elsőáldozási mise?
Kis izgalommal kezdődött, hiszen hirtelen nem tudtam, mit kell tennem a szertartás során, de ez gyorsan elmúlt. A liturgia rendje adta magát, a hívő közösség és a családom nagyon örült nekem. Nővéremmel, sógorommal és unokahúgommal együtt készült a családi fotó. Úgy érzem azóta, hogy a helyemen vagyok: Isten megad mindent ahhoz, hogy tovább haladjak az ő útján. A felkészítés ugyanis még nem ért véget, hiszen idén szeretnék még bérmálkozni.
A győri karitász-küldöttség tagjaként április végén Te is találkozhattál Ferenc pápával a Szentatya budapesti látogatásakor. Milyen emlékeket őrzöl erről?
Lenyűgöző és örömteli volt, hogy láthattam a Szentatyát. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy jelen lehettem és találkozhattam vele. Nagyon közvetlen volt mindenkivel! Jó érzés volt hallgatni a tanúságtevőket, mély benyomást tettek rám. A Szentatya nagyon mély dolgokat mondott, ami meghatotta az embereket, szívhez szóló volt a beszéde.
Szöveg és fotó: Győri Egyházmegyei Karitász
