– A Jézus Szíve karitász-csoport kitartó, kiemelkedő munkát végez. Mikor alakult a szerveződés? Hogy épül fel?
– Csapatunk teljesen önkéntes alapon működő, önfenntartó szervezet. A templomi közösségből alakultunk, a katolikus egyház által alapított Katolikus Karitász egy csoportja jött össze 2019-ben. A plébániai szeretetszolgálatunk élén Winkler Zsolt atya áll, operatív vezetője pedig én vagyok. Kihangsúlyozom viszont, hogy a közösség tagjai nélkül nem létezne a csoport, a benne munkálkodó önkéntesek adják karitász csoportunk erejét. Immár 5 éve működünk, és rengeteg minden van mögöttünk, amit csak közösségben lehetett elérni.
A tevőleges létszámunk 12-15 ember, melynek összetétele a fiatalabb generációtól egészen a 70 év felettiekig terjed. Idősebb tagjaink ugyanolyan lelkesedéssel teszik a dolgukat, mint a fiatalok. Élettapasztalatukat, gyakorlati tudásukat a tevékenységeink során nagyon jól fel tudjuk használni. A fiatalabbak ötletei, dinamizmusa nélkülözhetetlen. A lényeg, hogy ne csak kitaláljuk, hogy mit tehetünk, hanem meg is tudjuk valósítani.
Előttünk nem volt ilyesfajta szerveződés Csornán, így a tevékenységeket a helyi igényekre vonatkoztatva építettük fel, saját képességeinket és erőforrásainkat is figyelembe véve.
Megbeszéljük egymással a csoporton belül, hogy ki mit vállal szívesen, kinek mi a testhezálló. Hiszünk az ima erejében. Tagjaink rendszeresen imádkoznak, és ez is nagyban hozzájárul működésünk sikeréhez.
Minden hónapban egyszer tartunk egy megbeszélést. Értékeljük, mi volt az előző időszakban, megbeszéljük a célokat és élvezzük az együtt töltött időt.
A karitász szó szeretetet jelent. Hiszünk abban, hogy a tevékenységünkre szükség van. Mindenki nagy-nagy szeretettel teszi azt a csoportban, amihez ért.
Bárkit szívesen látunk a csoportban, aki komolyan akar segíteni, van ideje és szándéka.
– Miből tud gazdálkodni a Jézus Szíve karitász-csoport, hogy segítséget tudjon nyújtani a rászorulóknak?
– A pénzforrási lehetőségünk a Jézus Szíve-templomban a Szent Antal oltárnál található „caritas-persely”, amit ott adományként a hívek elhelyeznek, arról Zsolt atya jóvoltából teljesen a karitász csoport rendelkezik. Ha mondjuk, valaki szeretne egy tanszergyűjtést vagy tartósélelmiszer-gyűjtést támogatni, de nem akar tárgyi felajánlást tenni, van lehetősége arra, hogy oda pénzt helyezzen el. Szeptemberben készült egy kiadvány, amiben megörökítettük az első csornai keresztutat. Ennek a támogatói árából van még némi bevétele a csoportnak.
Illetve, ami a legfőbb forrást jelenti, a támogatóink, akik elsősorban szintén a templomi közösségből kerülnek ki, de háttértámogatást nyújt a Győri Egyházmegyei Karitász is.
– Az emberek szívesen adományoznak?
– A tapasztalatunk azt mutatja, főként akkor adományoznak szívesen az emberek, ha tudják, jó helyre kerül, amit adtak. Ezért igyekszünk a templomon kívül a közösségi médiában is megjelenni és megismertetni magunkat. Szeretnénk, ha tudnák a felajánlóink, hogy mire adják a pénzt, vagy a tárgyi adományokat. Megörökítjük és beszámolunk a közösségi eseményeinkről, adományozásainkról, láttatva, hogy vagyunk, segítünk, és aki minket támogat, nyugodt lehet, hogy jó helyre kerül, amit adott szorult helyzetben lévő embertársainak.
– Milyen tevékenységei vannak a Jézus Szíve karitász-csoportnak?
– Vannak országos, egyházmegyei programok és a helyi csoportunk a törekvései. Megkeressük, ami a mi feladatunk itt helyben. A régiónk adottságait kell felmérnünk, azt, hogy pontosan mire van igény.
Mottónk: „Személyes szeretettel.” Ahhoz, hogy lássuk, hol kél el a segítség, ahhoz oda kell mennünk, fel kell ismernünk, kinek van szüksége segítségre ott, akkor. Utána rászánni az időt, elbeszélgetni a rászorulóval, nem rohanni tovább, nyugalommal viseltetni iránta, ehhez is kell egyfajta lelkület, szemlélet. Sokan vannak a csoportunkban olyanok, akik a saját életükben megtapasztaltak alapján határozták el, hogy segíteni akarnak, például azért, mert ő is kapott segédkezet, vagy éppen az ellenkezője miatt. Ahány tag, annyi élet. Az önkénteseken múlik az egész tevékenységünk, mert egyénenként meglehet bennünk az akarat, ha nincs kivel ezt végigvinni, akkor nem érünk el semmit. Annyi mindent lehet csinálni, a csoport létszáma a szűk keresztmetszet. Önkénteseink a munkájuk mellett végzik ezt a tevékenységet. Januárban előkészülünk és februárban elkezdődnek a tevékenységek a betegek világnapjával, amikor kimegyünk házhoz és meglátogatjuk a betegeinket. Felkeressük őket, kis csomagot kapnak, és kis imádságot adunk nekik maradandó ajándékként.
Ezt követi a nagyböjti tartósélelmiszer-gyűjtés. Évente háromszor osztunk élelmiszert nagyböjtben, Szent Antal ünnepén és adventben.
Idén decemberben, karácsonykor a Reménysugár Egyesület fogyatékkal élő tagjaival szervezünk közös műsort.
Minden évben segítjük az iskolakezdésre készülő gyermekeket és nagycsaládokat. Nem mindenki engedheti meg magának az iskolai felszerelések megvásárlását, így pénzbeli adományokat gyűjtünk, valamint tárgyi felajánlásokat, feleslegessé vált vagy új iskolai eszközöket fogadunk.
Nyáron karitásznapot szervezünk a gyerekeknek, ősszel az időseknek, ezek a rendezvények nekünk, szervezőknek is feltöltődést jelentenek, mert örömmel csináljuk, és mint tudjuk, jót tenni jó.
Az országosan meghirdetett karitász-programok közül van, amikor vetőmagot és palántákat osztunk, a babaprogram során fél évre elegendő mennyiségű pelenkával látjuk el a kisgyermekes családokat.
Idén ötödik alkalommal adhattuk át a csornai híveknek a Katolikus Karitász által országosan meghirdetett figyelemfelhívó akció keretében Szent Erzsébet kenyerét. Szent Erzsébet kenyere annak a jelképe, hogy mindenkinek van lehetősége segíteni. Kinek picit, kinek nagyobbat. Rávilágít arra, hogy advent az adakozás, a jótékonykodás időszaka.
A 85. jubileumát ünneplő Jézus Szíve-templomban szentmise keretében Fazakas Zoltán Márton premontrei apát úr áldotta meg a közel 300 db kenyeret, melyet a két plébániai közösség hívei között osztottak ki a karitász önkéntesei. A megáldott kenyerekből jutott a Szent Norbert Idősek Otthonába, valamint önkénteseink személyesen vittek belőle azoknak a hívőtársainknak is, akik nem lehettek jelen a szentmisén.
December 24-én kora délután ünnepi vacsoraként 50-60 adag meleg ételt juttatunk el az általunk már feltérképezett, rászoruló családokhoz.
A csoport lelki vezetője Winkler Zsolt atya, akinek számos plébánosi teendője van, így a szervezési feladatokat az önkéntesek végzik, viszont ha kérjük, mindig ott van velünk, megáldja az adományokat, valamint eljön az idősekhez, szívesen részt vesz a rendezvényeinken és támogatja a csoportot. Sőt, számít is ránk. Az egyházközségi bálon a karitász önkéntesei árulták a süteményeket, a rorátékra érkező általános iskolás gyerekeket szerény agapéval várjuk.
Komoly, széles körű feladat a mienk, főként ha az ember lelkiismeretesen és kitartóan végzi, és a csoportunk tagjaira lehet számítani. A szorult helyzetben lévő emberek nagyon szívesen fogadják a segítséget, és vannak célzott eseteink is, amikor valamilyen hirtelen, nem várt esemény miatt van szükség ránk.
Raktárunk nincsen, de ha érkezik igény és felajánlás, igyekszünk azokat megfelelően összekötni.
– Kérem, meséljen a keresztútról és a kiadványról!
– Márciusban volt egy nagy szervezésünk, a Keresztút, amit a karitász-csoport szervezett első próbálkozásképpen. A cél a Nagyboldogasszony-plébánia és a Jézus Szíve-plébánia egyházközösségének megmozdítása, összehozása volt. Csornán belül egy 6 kilométeres zarándokutat jártunk végig. Ezt örökítettük meg a szeptemberben elkészült kiadványunkban, amely a Városi Keresztút Zarándoklat címet viseli.
Többen támogatták a könyv létrejöttét: a két plébánia, a Győri Egyházmegyei Karitász, a csornai önkormányzat, a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata és a rabakoz.hu is. A keresztút plakátján és a könyv borítóján ugyanaz a kép szerepel, amely Bognár Anna grafikus tervező munkáját dicséri. A szakrális helyszínek történelmi hátterét Szalay Balázs tanár úr kutatta fel.
A könyv lapjain olyan elmélkedések sorakoznak, amelyeket a csornai plébániák életében tevékenyen résztvevő és keresztény hitüket aktívan gyakorló hittestvérek mondtak el. Ezek mélyebb betekintést nyújtanak a hit és vallás szerepébe az életben, valamint azokba az érzelmekbe és gondolatokba, amelyek a zarándoklat során merültek fel.
– Az elmúlt közel öt évben hatalmas eredményeket értek el. Mi a titok?
– Azt gondolom, és a többiek nevében is mondhatom, a csoportunk által végzett tevékenység rengeteget ad nekünk is, ez erősít és visz bennünket tovább. Amikor pedig megköszönik fáradozásainkat, az nagyon jó érzés, bár nyilvánvalóan nem ezért csináljuk, de ebből látjuk, van értelme a tetteinknek, és talán sikerült jól segítenünk. A visszajelzésekre is szükség van, mert az sem mindegy, hogy valóban elértük-e a célunkat.
Mi a titok? Az, hogy vannak nagylelkű adományozók. Rajtuk kívül még meg kell említenünk az önkéntesek mögött álló támogatókat: a saját családot. Tevőlegesen vagy a háttérben, de az összes önkéntes családjára igaz ez. Amikor a segítő a rászorultakkal, a nehéz helyzetben lévőkkel van, vagy a programjainkon vesz részt és itt tevékenykedik, azt ezen háttértámogatás nélkül nem tudná megtenni.
– Kedves Rita! Köszönöm az építő beszélgetést. A Jézus Szíve karitász-csoport tevékenysége, önzetlensége, szeretete példa legyen számunkra. Üdvözlet minden tagjának!
A Városi Keresztút Zarándoklat című kiadvány 500 Ft-os támogatói áron megvásárolható a plébániákon és a csornai templomokban, illetve pénzbeli adományt bárki elhelyezhet a Jézus Szíve-templomban a Szent Antal oltárnál elhelyezett „caritas-persely”-be.
Vámos Annamária, Fotó: Tóth Attila / Rábaköz.hu